Aortabillentyű betegségek

A szívbillentyűk feladata a vér megfelelő időpillanatban történő akadálytalan áramlásának biztosítása, illetve a kóros visszaáramlás megakadályozása. Billentyűbetegségek esetén két fő csoportba sorolhatjuk az elváltozásokat. Szűkület (stenosis) során a billentyűk a vér előrehaladását gátolják, megnövelve ezzel a szívüregen belüli nyomást. Elégtelenség (insufficientia) esetén a nem megfelelően záródó billentyű miatt a vér visszafolyik, térfogat terhelést okozva a szívnek. Mind a két betegség, amennyiben tartósan fennáll, károsíthatja a szívizomzatot, mely már nem visszafordítható állapot.
Az aorta szűkület az egyik leggyakoribb billentyűbetegség. A szűkület akadályozza a vér áramlását a bal kamrából a fő verőérbe. Egyeseknél veleszületett elváltozás miatt (ezt hívjuk az orvosi nyelvezetben congenitális aortabillentyű szűkületnek) alakul ki ez az állapot, de gyakrabban fordul elő szerzett betegség következtében, amikor a meszesedés vagy hegesedés károsítja a billentyűt és ennek normál nyitódását. A billentyűt borító szívbelhártya (endocardium) a hosszútávú mechanikus stressz hatására károsodik, hegesedik, fibrotizál. Ez a billentyű megvastagodásával és elmeszesedésével (calcificatio) járhat - ez vezet végül a funkció romlásához. A megvastagodott billentyű a bal kamra és a fő verőér (aorta) közötti nyomás különbség (grádiens) fokozódást eredményezi. Ezt a grádienst lehet a szívultrahang vizsgálattal pontosan megmérni, és ebből következtetni a betegség súlyosságára, eldönteni akár a műtéti beavatkozás szükségességét. A betegség súlyossága alapvetően a szűkület mértékétől függ. Sok esetben kifejezett billentyű betegség mellett is csak enyhe tünetei vannak a betegnek. Nagyon fontos, hogy ebben az esetben is egy idejében történő beavatkozással megelőzhetjük az állapotromlást! A műtét szükségességét a tünetek (fulladás, mellkasi fájdalom) súlyossága és a részletes kardiológiai kivizsgálás eredményei alapján tudja operáló szívsebésze eldönteni. A döntés során figyelembe kell venni a beteg általános állapotát, társbetegségeit, és szívének állapotát. Ezen tényezők alapján lehet következtetni a műtét kockázatára, és lehet megtervezni milyen típusú műbillentyűt ültessünk be. A műtéttel történő billentyű beültetéskor szív-tüdő gép segítségével a szívet megállítjuk, így hozzá tudunk férni a beteg billentyűhöz, melyet így szem ellenőrzése mellett el tudunk távolítani, és az új billentyűt a megfelelő varratokkal be tudjuk ültetni. Ehhez a műtéthez a standard feltárás a szegycsont átvágásával történik, mely feltárással a teljes szív könnyen hozzáférhető, és a műtét biztonságosan elvégezhető. Ma már rendelkezésre állnak minimál invazív technikák is, melyek a szegycsont részleges átvágásával teszik lehetővé a műtét elvégzését. Ennek a módszernek előnye, hogy a csontos mellkas egységét megtartva csökkentheti a műtét utáni csontosodási zavarok előfordulását, és megtartva a szív egy része (jobb kamra) körüli külső támasztékot, a szív funkciójának átmeneti csökkenése elkerülhető a közvetlen műtét utáni időszakban. Nagy hátránya ugyanakkor, hogy nagyon nehéz előre pontosan meghatározni a szegycsont mekkora részét kell és elég átvágni ahhoz, hogy a fő verőér billentyűt tartalmazó alját (aorta gyök) biztonságosan elérjük. Mivel nagy egyéni eltérések lehetnek a fő verőér hosszában, lefutásában, így akár az is előfordulhat, hogy nem lehetséges a műtét elvégzése minimál invazív feltárásból, de ez már csak a részleges szegycsont nyitás után derül ki. A műtét elött elvégzett 3D tervezés ugyanakkor lehetővé teszi, hogy személyre szabott -a beteg képanyagát használó- tervezéssel még a műtét elött választ adjunk ezekre a felmerülő kérdésekre, és a tervezés segítségével pontosan meg tudjuk tervezni a mellkas nyitás szintjét. Ebben az esetben a 3D modell nagy segítség az operáló sebész számára: előre kiválaszthatja a megfelelő műtéti technikát, dönthet a kivitelezhetőségről és felkészülhet az anatómia okozta technikai nehézségekre (pl.: szegycsont és a szív viszonya), a sebész felkészültségét maximalizálhatja és a váratlan események száma is csökkenhet. A 3D tervezési technológiák jelentősen megkönnyíthetik a sebész számára a műtét előtt az egyén anatómiájának pontos felmérését, felkészülve ezzel a lehető legtöbb esetleges nehézségre.